Valószínűleg angolból fordította valaki, de azért
ránk nézve is tanulságos.

>
>  Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett
> aktuális eseményekről.
> Egyszer csak hirtelen megkérdezte:
> - Nagyapa, hány éves is vagy?
> A nagyapa í­gy válaszolt:
> - Hadd gondolkozzam egy kicsit... A televí­zió, a
> gyermekbénulás elleni
> védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a
> fogamzásgátló tabletta
> előtt születtem.
> Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és
> pengekorcsolya.
> Még nem találták fel a légkondicionálót, a
> mosogatógépet, a szárítógépet
> (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss
> levegőre).
> Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek
> sugárhajtású
> utasszállító repülőgépek.
> Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt
> éltünk, és minden
> családban volt apuka és anyuka.
> A "gay" tisztességes angol szó volt, amely
> elégedett, vidám és jókedvű
> embert jelentett, nem pedig homoszexuálist.
> Leszbikusokról sosem
> hallottunk, a fiúknak pedig nem volt fülbevalójuk.
> Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a
> csoportterápia előtt
> születtem. Az emberek nem analizáltatták magukat,
> legfeljebb amikor az
> orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.
> 25 éves koromig minden rendőrt és férfit "uram"-nak
> szólítottam, minden
> nőt pedig " asszonyom" -nak vagy "kisasszony"-nak.
> Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az
> embereknek. Az én
> időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a
> villamosra, a
> gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb
> álltak fel, hogy átadják
> neki a helyüket, de ha terhes volt, a helyüre
> kísérték és "ha kellett"
> megváltották a jegyet és odavitték neki.
> A férfiak a járdaszegély, a nők a házfal mentén
> mentek, a lépcsőn a nőé
> volt a korlát melletti oldal, elsőként lépett be a
> liftbe és onnan ki;
> alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem
> üdvözölt úgy egy
> nőt, hogy ne állt volna fel, amit akkor is megtett,
> ha a nő állt fel -
> hacsak egy pillanatra is - az asztaltól, kinyitotta
> előtte az autó vagy
> bármi más ajtaját, és a férfi segí­tett neki levenni
> a kabátját.
> Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a
> családi erény
> bizonyítéka volt a lány és a tisztaságé a férj
> számára.
> A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az
> idősebbek és az
> érvényes törvények tisztelete szabályozta, később
> teremtő együttélésben
> és felelős szabadságban telt.
> Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget
> tegyünk jó és rossz
> között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és
> következményeikért.
> A fast food-ról azt hittük, azt akkor eszik az
> emberek, amikor sietnek.
> A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban
> voltunk unokatestvérekkel
> és barátokkal.
> A time sharing azt jelentette, hogy a család
> másokkal együtt nyaralt,
> nem pedig idegenekkel közös nyaralót.
> Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a
> mobiltelefonról nem is
> beszélve.
> Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH-s rádióról,
> kazettákról, CD-ről,
> DVD-ről, elektromos í­rógépekről, számológépekről
> (még mechanikusakról
> sem, hát még hordozhatókról). A "notebook"
> jegyzetfüzet volt.
> Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem
> létezett, sem órák, sem
> világító számos kijelzők a háztartási gépeken.
> Gépeknél tartva, nem
> voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők,
> se ébresztőórás
> rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is
> beszéljünk.
> Nem léteztek azonnal előhívott szí­nes fényképek.
> Csak fekete-fehér
> képek voltak, előhí­vásuk és másolásuk több mint 3
> napig tartott. Színes
> képek nem léteztek.
> Ha valamin a Made in Japan szöveg volt, az rossz
> minőséget jelentett, és
> nem létezett Made in Korea, se Made in Taiwan, se
> Made in Thailand, még
> kevésbé Made in China.
> Sosem hallottunk Pizza Hut-ról vagy McDonald's-ról,
> se az instant
> kávéról, se a mesterséges édesítőkről. Olyan üzletek
> voltak, ahol 5-10
> centért lehetett vásárolni.
> Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit
> nyí­rtak, nem szívtak. A
> chip szilánkot, szálkát jelentett, a hardware
> vasárut, software pedig
> nem létezett.
> Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy
> egy asszonynak
> férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.
> És most mondd, szerinted hány éves vagyok?
> - Hát, nagyapa, több mint 200! - felelt az unoka.
> - Nem, kedvesem, csak 60!